A rózsák metszése igen fontos művelet, amelyet nagyon megfontoltan kell végezni, mert az ápolási munkák között fontossági sorrendben az első helyen szerepel. A rendszeres metszés aránylag új keletű, mindössze az 1800-as évek közepe óta metszenek. Ez összeesik a vágottvirág-kiállítások első időszakával. Ezt megelőzően megelégedtek azzal, hogy csak megritkították a túlságosan tömött bokrokat, és eltávolították az elhalt vagy zavaró ágakat, gallyakat. Ne akarjunk mindenáron metszeni! Ha megfigyeljük a vadon, minden emberi beavatkozás nélkül fejlődő rózsákat, azt tapasztaljuk, hogy évente gyorsan fejlődő, erős hajtások törnek elő a tőből, amelyek a következő évben elágazva virágoznak, az idősebb, többször elágazott, több éven virágot hozott ágak viszont elhalnak. Ezzel a rózsa saját magát fiatalítja, illetve újítja meg. A metszésnek átgondolt műveletnek kell lennie, amellyel igyekszünk úgy szabályozni a növekedést és a virágzást, hogy elérjük azt a díszítőcélt, amelyet kitűztünk akkor, amikor rózsáinkat elültettük kertünkbe. A metszéssel a megújulást is elősegítjük, azzal a különbséggel, hogy fajtacsoportonként, a célnak megfelelően és a csoportok tulajdonságának figyelembevételével választjuk ki a metszési módot.

 

A metszés célja

      A metszés tulajdonképpeni célja a tápanyagforgalom irányítása. A növényi tápanyagok ugyanis a vesszőkben mindig a csúcs felé törekszenek, ez megmutatkozik abban, hogy a végálló rügyek hajtanak ki leggyorsabban. A metszéssel az a célunk, hogy a számunkra legjobban megfelelő rügyek hajtsanak ki, vagyis azok, amelyekből a legszebb virágot várjuk. Ezek általában az egyéves vesszők közepe táján találhatók. Ezt tapasztalhatjuk a metszés nélkül hagyott futórózsán, ahol a virágot hozó egyéves vessző közepe táján fejlődő hajtások hozzák a legszebb virágokat, az alsó és felső hajtások között viszont gyakori a kisebb virágú, és a meddő hajtás is. A metszés körültekintést és szaktudást igénylő munka. Helyes metszéssel a többször virágzó fajtákat egész nyáron virágzásra késztetjük. Az egyszer virágzó fajták alakját tetszetősebbé, a tavaszi virágzást gazdagabbá tehetjük.

 

Milyen metszési módot válasszunk?

      A szakemberek véleménye a rózsa metszéséről eltérő. Vannak, akik pl. a vágottrózsatermesztésben a rövid metszést ajánlják, mások pedig a hosszút. Teljesen általánosítani azonban nem lehet. A helyes metszési mód megválasztása mindig a fajtától, a talaj tápanyagviszonyaitól, az éghajlati és mikroklimatikus viszonyoktól, továbbá attól függ, hogy milyen céllal ültettük rózsáinkat: díszítésre vagy vágásra, esetleg mindkettőre. Ha azt akarjuk, hogy díszítésre ültetett rózsáink hosszú életűek legyenek és dús virágpompával díszítsék kertünket, hosszabbra metsszünk. Viszont a vágási vagy kiállítási célra ültetett rózsákat rövidebbre metsszük, hogy minél hosszabb hajtásokat kapjunk, és a virágok minél nagyobbak legyenek.
     Metszéskor ügyeljünk arra, hogy a növény egyensúlyi helyzetét ne nagyon bontsuk meg. A föld feletti részek és a gyökérzet között ugyanis egyensúlyi helyzet áll fenn, és ha nagyon mélyen metszünk, vagyis sokat vágunk le a föld feletti részből, az egyensúly úgy áll helyre, hogy a gyökérzetben bizonyos pusztulás következik be, és ez sokszor veszélyes lehet a növényre. A föld feletti részek megindulásával, kihajtásával párhuzamosan indul meg újra a gyökérfejlődés. Ha a gyökérpusztulás a rövid metszés következtében nagymérvű, lassabban indul meg a kihajtás, és gyengébb lesz a virágzás. Ez azzal is kapcsolatban van, hogy a kevesebb gyökér kevesebb tápanyagot tud csak felvenni, ezáltal gyengül a növény, sőt el is pusztulhat.
      A metszéssel kapcsolatban tudnunk kell azt is, hogy a rózsa fás növény, és a fás részekben jelentős tartalék tápanyag halmozódik fel. Ezt a növény a tavaszi kihajtás alkalmával használja fel. Ha sok fás részt vágunk le a növényről, akkor a tartalék tápanyagokat is levágjuk, tehát ezzel is gyöngítjük a növény kihajtási erélyét. Ugyanakkor - amint már említettem - az alsó rügyek mindig fejletlenebbek, ezeknek előbb ki kell fejlődniük, s ez a hajtást egy héttel, sőt hoszszabb idővel is késleltetheti. A rövid metszésből származó hátrány még a gyakori vízhajtás, amely rendszerint meddő vagy torz virágot hoz. A vízhajtások laza szövetűek, betegségekre és kártevőkre fogékonyak. A lisztharmat és a levéltetvek legelőször ezeken a hajtásokon telepszenek meg.
      A hosszú metszésnek a rövid metszéssel szemben előnye, hogy ha a korai fagyok következtében a kihajtott fiatal hajtások elfagynak, lehetőségünk van arra, hogy az elfagyott hajtások alatt levő rügyekre átmetsszük növényeinket, és ezzel megmentsük az első virágzást. Így a növények nem sínylik meg a visszafagyást, legfeljebb egykét héttel később virágoznak.

 

A metszéshez szükséges eszközök

      Mint minden műveletnek, a metszésnek is megvan a maga eszköze. Valamikor szívesen használták a metszéskor a kacort vagy az egyszerű kést, ma már azonban egyiket sem javasoljuk. Mindkettővel nehézkesen lehet dolgozni, s nemcsak a növényben, hanem saját kezünkben is kárt tehetünk. Legjobb eszköz a metszéshez az egy- vagy kétélű metszőolló. Vastagabb ágakhoz a rókafarkú fűrészt ajánlxom. A metszőolló mindig éles legyen. Ha új metszőollót vásárolunk, annak élét nézzük meg és sima fenőkővel élezzük meg. Használat után a metszőolló ölelt tisztítsuk meg, kenjük be vazelinnel, rugóját és összefogó tengelyét olajozzuk meg. A metszés eszközeihez tartozik még egy vastag bőrkesztyű is, amelyet a munkavédelmi eszközöket árusító boltban szerezhetünk be és védi kezünket a tüskéktől.
      Ajánlatos még valamilyen edény vagy kosár, amelyben a levágott vesszőrészeket gyűjtjük, ezeket metszés közben rövidre kell vagdalni, hogy minél több féljen el belőlük a gyűjtőedényben.

 

A metszés általános érvényű szabályai

Mire figyeljünk metszéskor?

• A metszés ne essen túlságosan távol a szemtől, mert a fölösleges rész el fog száradni,
  és fennáll a veszélye annak, hogy a rügy is beleszárad.
• Mindig éles ollóval metszünk mert a kicsorbult, szétlazult, vagy rosszul tartott metszőollóval dolgozunk, és a vesszőt visszahajlítjuk, az rendszerint bereped, és a hély bizinyos hosszúságban leválik. Ezen kívül a metszfelület rendszemint nem sima, a behegedés vontatott lesz, és sebparaziták is fertőzhetik a növényt
• Hiba, ha a metszés felülete túlságosan rézsútos, mert a behegedés után a növényi nedv áramlása részben elakad.
• Hiba ha a metszés túl közel van a szemhez, mert kihajtás után a fiatal hajtás könnyen kitörhet.
• Hiba, ha a metszés helyes távolságban van, de a szem felé lejt, így a kifolyó növényned és az esővíz könnyen ráfolyhat a rünyre, és az könnyen berohad.
• Hiba, ha a metszés helyes távolságban történik, de a metszés lapja merőleges a vesszőre, így a kiáramló növényi nedv vagy az esővízmegállhat rajtaez pedig akadályozza, hogy a kalluszképződést és kárt tehet a kihajtásban is.
• Helyes, ha a metszés folyamán időről időre fertőtlenítjük a metszőollót, hogy elejét vegyük az ezetleges betegségek továbbterjedésének.

Tea hibrid rószák metszése.

•     Metszésükkor figyelembe kell venni, hogy az egyes fajták növekedési erélye igen eltérő. Sok esetben a tearózsák tulajdonságai az uralkodók, ezért az évről évre ismétlődő, túlságosan erős metszést növényeink nagyon megsínylik. Metszéskor az első teendő a bokrok kialakítása. Legalább 3 vázágat biztosítsunk. Ha tökéletes, megfelelő nagyságú és színű virágokat akarunk, erős és teljesen beérett vesszőkre van szükség. Azért a gyenge, fölösleges gallyakat és vesszőket tőből vágjuk ki. Az éretlen vesszőket ugyancsak tőből vágjuk ki. Távolítsuk el a 3-4 évesnél idősebb gallyakat, a másodrendű vesszőket, ha nem elég erősek, teljesen visszavághatjuk. Tekintettel arra, hogy a kihajtás erélye mindig a metszés helyétől függ, arra törekedjünk, hogy jól kifejlett, egészséges rügyekre metsszünk. Általános szabály, hogy a gyenge növekedésűeket 3-4 szemre, a közepes növekedésűeket 5-6 szemre, az erős növekedésűeket 6-8 szemre metsszük. Ez általános szabály, azonban egyes fajták ez alól kivételt képeznek. Leghelyesebb, ha az adott fajták metszési módja a helyi megfigyelésekből indul ki. Metszés után két héttel vizsgáljuk meg rózsáinkat. Nézzük meg, hogy minden szem kihajtott-e, és vigyázzunk arra, hogy minden rügyből lehetőleg csak egy hajtás fejlődjék. Ha a rügy, amelyre metszettünk, nem hajtana ki, az alatta levő, már duzzadt rügyre metsszük vissza. Ha első virágzásra egy tövön sok virágzó hajtás jelenik meg, a folyamatos virágzás bizto 32 sítására ajánlatos a hajtások egy részét kisbimbós korban átmetszeni a bimbótól lefelé számított második vagy harmadik ötös levél fölött. A legfelső levelet tőből tépjük ki, így ezekből a hajtásokból 4-5 hét múlva kapunk virágot. Tehát a meghagyott hajtások elvirágzása után alig 2 hét múlva a viszszacsípett hajtások virágozni fognak.

Floribunda, Polyantha és Polyanthahibrid rószák metszése.

      A floribunda rózsák metszése azonos az erős növésű teahibrid rózsák metszésével, kivételt képez néhány gyenge növésű floribunda, mint pl. a Szent István. Az ilyen gyenge növésű fajtákat leghelyesebb, ha nem metsszük, csak a fagyott, elszáradt részeket vágjuk vissza.
     A polyantha és a polyanthahibrid rózsák kevés metszést kívánnak. Csak az előző évi virágzás maradványait metsszük le, a legfelső 1-2 rüggyel együtt. Az öreg, beteg részeket, az előző évi meddő vesszőket, a vízhajtásokat tőből távolítsuk el. E két fajtacsoportba tartozó rózsákat sohase metsszük rövidre, mert ez a legnagyobb ellenségük: kevés virágot kapunk, a virágzás nem egyenletes, a virágokat nem egy szintben hozzák, és sok kiugró, erős növésű vízhajtás fejlődik. Az erős metszés következtében mindig fellép a gyökérpusztulás, ami a bokrok idő előtti elöregedéséhez és pusztulásához vezet. A rövid metszés következtében a virágzás ideje egy-két hetet késik. A metszés célja ennél a fajtacsoportnál az, hogy minél hamarabb, minél nagyobb tömegű virágot kapjunk. E csoportból kerül ki Ugyanis a legtöbb, virágágyak kiültetésére alkalmas fajta. Ha azonban e fajtacsoportba rózsát szoliterként ültetünk ki, hagyjuk kibontakozni a bokrot sajátos, egyedi természetes formájában, csak az elszáradt, elöregedett részek visszametszésére szorítkozzunk.

 

Törperózsák metszése.

     E fajtacsoportba tartozó rózsák metszésétől tartózkodjunk, mert a törpe rózsák tulajdonsága, hogy nagyon rövid hajtások végén hozzák virágukat, és célunk az, hogy minél formásabb kis bokrot kapjunk, minél nagyobb és sűrűbb virágzó felülettel. Ezt azonban csak akkor érjük el, ha valóban nem metszünk. Csak az elfagyott, és elszáradt vessz

ket vágjuk vissza.

 

Futó, és kúszórózsák metszése.

A kúszó rózsákat három csoportba osztjuk:
      - nem remontáló kúszók,
      - remontáló kúszók,
      - teahibridek, floribunda, polyantha, polyan-thahibrid és törpe rózsák kúszó sportjai.

Nem remontáló kúszók
      Ezeket mindig elvirágzás után metsszük. Az idő­sebb elvirágzott vesszőket, gallyakat, elhalt vagy fertőzött részeket távolítsuk el. Az oldalhajtáso­kat 8-10 cm hosszúságúra vágjuk vissza, és vigyázzunk a tőből előtörő erős növekedésű hajtá­sokra, mert ezek biztosítják a következő évi dús virágzást. Ilyen metszést igényel pl. a Kistétény.

Remontáló kúszók
     Mindig tavasszal metsszük őket. A metszés főleg ritkításból áll: az idős, elhalt, fertőzött részeket távolítsuk el, helyükbe hajlítsunk fiatal vesszőket. A közepes növekedésű vesszőket egyharmadára, a gyenge növekedésűeket pedig felére vágjuk vissza, ezzel elérjük, hogy az egész növény az aljától a csúcsáig virágozni fog. Ilyen a Torockó. A metszés alkalmával a vesszőket a pergolára vagy rácsra kö­tözzük fel lazán, vigyázzunk, hogy túlságosan ne szorítsuk meg, mert a kötözés helyén gátoljuk a vesszők természetes vastagodását, így a későbbiek folyamán a szél hatására könnyen kitörnek.
     Az előző évben növekedett erős, hosszú vesz­szőket igyekezzünk lehetőleg mindig vízszintes irányban kikötni, mert ezzel a vesszőn levő rü­gyek nagy részét kihajtásra serkentjük és lényege­sen több virágot kapunk, mintha nem hajtjuk le és csak a természetes súlyától, magától hajlik le.

Teahibrid, floribunda, polyantha, polyanthahibridek és törpe rózsák kúszó sportjai
      E rózsák virágzata származásukra jellemző, tehát minden esetben azonos a tőalak virágjával. Ettől eltérően azonban hosszú, kúszó hajtásokat nevelnek, és ezek oldalrügyeiből fejlődnek ki a virágban végződő hajtások. Támaszték nélkül nem nevelhetők. Ahhoz, hogy szépségük kibontakozzék, elengedhetetlen az állandó metszés.
      Tulajdonságuk, hogy a kiültetést követő évben erős hajtásokat hoznak. Ezeket a következő tavasszal kiválogatjuk, a legegészségesebb és leg­fejlettebb vesszőket lekötjük, végüket a visszafa­gyásig megmetsszük. A lekötést minden esetben olyan mértékben végezzük, amilyen formára a bokrot akarjuk kialakítani. Lehet rácsszerű pergolához kötözni, ahol palettaszerűen formáljuk ki, és egy falat képezünk, vagy egy oszlopra csavarmenetesen kötözzük fel, esetleg három darab lécből összeállított gúlaszerű támasztékra kör­körösen vezetjük fel. Az ilyen hosszú, erős növe­kedésű vesszők kihajtó rügyeiből fejlődő hajtá­sok virágban végződnek. Ezeket a hajtásokat el­virágzás után vagy tavasszal kihajtás előtt 2-3 rügy fölött visszavágjuk. A visszavágott oldal­vesszők felső rügyei rendszerint kihajtanak és virágot hoznak. Előfordulhat, hogy a vázágakon levő vesszőkből túlságosan hosszú hajtások fejlődnek, s ezek rendszerint meddők. Ezeket lehetőleg tőben vágjuk vissza, mert az ágalapnál levő alvórügyek kihajtanak és virágzó hajtásokat hoznak.
      Az idős, kimerült részeket nyáron metsszük le közvetlenül elvirágzás után, és helyükbe kötözzünk fiatal hajtásokat. Ilyenkor végezzük el az alakító metszéseket is. Ha az alapág (vázág) kezd felkopaszodni, néhány alacsonyabban levő hajtást hajlítsunk a helyére, vagy az alapból ki­hajtó, vízhajtásszerű, erős növekedésű vesszőket vezessük a kopaszodás helyére. Ha mindez nem áll módunkban akkor a felkopaszodott vázágat az elágazáshoz közel vágjuk vissza, és ezzel az ágalapban levő alvó rügyeket kényszerítsük kihajtásra. Kihajtás után, amennyiben több rügy hajt ki, válasszunk ki egy-két egészséges hajtást, s annak növekedését biztosítva a többit tőből vágjuk le.
A törpe rózsák futó sportjai kiválóan alkalmasak sziklakertszegélyekben, balkonokra vagy sí­rokra kiültetve. Ezek számára legfeljebb egy méter magas pergolát vagy rácsot alakítsunk ki.

 

A parkrózsák metszése

      E csoport metszésére egységes metszési elvet nem ajánlhatunk. Megjelenési formájában ugyanis ez az egyik legváltozatosabb csoport. Leghelye­sebb, ha külső megjelenésük szerint csoportosítjuk és aszerint metsszük őket.
A parkrózsákat metszés szempontjából négy csoportba sorolhatjuk:
      - hosszú hajtásokon egyes nemes alakú bimbót és virágot nevelők,
      - bugában virágzók,- vadrózsahatásúak,
      - vadrózsák.
Az első csoportba tartozókat ugyanúgy metszsztik, mint a teahibrideket. A vázrészek alakító metszése után a másodrendű vesszőket a legalsó fejlett rügyre vágjuk vissza. Így pompás hatású, dús virágzású, erőteljes töveket nyerünk.
A második, harmadik és negyedik csoportba tartozó rózsákat az ültetés évében 2-3 szemre metsszük vissza, hogy a bokrokat erős hajtások fejlesztésére serkentsük, mert ezek a hajtások ad­ják később a bokor vázát. A következő két évben alakító metszést végzünk. Vigyázzunk arra, hogy bokraink formásak legyenek, hiszen az ebbe a fajtacsoportba tartozó rózsákat minden esetben szoliternek ültetjük vagy legfeljebb cserjecsoport közé, de alakíthatunk belőlük sövényt is.
      A bokrok a továbbiakban metszésre nem szorulnak. Csupán az elöregedett ágakat távolítsuk el a kusza növésű vesszőket kissé kurtítsuk meg, a nagyon hosszú, vízhajtásszerű hajtások csúcsát vágjuk vissza. Tekintettel arra, hogy legtöbbjük termésükkel is díszít, ezeket lehetőleg csak ta­vasszal metsszük meg, a termésükkel nem díszítő­ket viszont nyugodtan metszhetjük télen. A veszzők elfagyott végét az egészséges részig vágjuk vissza és vigyázzunk arra, hogy a visszavágás mindig rügy felett történjen.