1923. október 27-én Magyarrégenben született. 1937-től 1940-ig Marosvásárhelyen kertésztanuló. Erdély egy részét a bécsi döntés értelmében visszacsatolták az anyaországhoz, ekkor úgy határozott, hogy Bajára költözik. Beiratkozott a kertészképzőbe és 1946-ban Budapesten érettségi bizonyítványt szerzett. Közben 1944-ben bevonult katonának és 1945-ben Dániában angol hadifogságba került. Innen megszökve kalandos úton hazatért Magyarországra.

Itthon, hogy a megélhetését biztosítsa, vagonkirakóként dolgozott. Emellett jelentkezett az Agártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Karára. Két műszakot is egybeszakítva dolgozott délután háromtól másnap reggel hétig, hogy reggel mehessen az előadásokra. Ebben az időben ismerkedett meg feleségével és 1949-ben összeházasodtak. Két lányuk született, öt unokájuk és jelenleg 4 dédunokájuk van.

Diplomáját 1950-ben vette át, és ettől az évtől kezdett el dolgozni Budapesten a Kertészeti Kutató Intézetben, Domokos János professzor vezetésével, a Dísznövény Osztályon. Elsőként gyűjtötte össze a hazánkban fellelhető rózsafajtákat, mintegy 1200-1400 taxont, majd külföldről is kezdte a gyűjteményt gyarapítani. Végső célja az volt, hogy létrehozza a nagy magyar rózsagyűjteményt – az első Rozáriumot – a kutatóintézet budatétényi területén. Később, a gyűjtemény fénykorában elérte a 2740 fajtát, hat hektáros területen.

1959-ben szervezte meg az első rózsakiállítást az Intézet területén. Anyagi lehetőségek híján a szervezést barátai segítették: Forrai Gábor, az Operaház díszlettervezője és Somogyi József szobrászművész. Már az első kiállításnak is nagy sikere volt, négy-ötezer látogatóval. Fénykorában 30-40 ezer ember fordult meg a kiállításokon.

A rendszerváltás viharai megtépázták a kutatóintézetet, a Rozárium területének kétharmadát eladták. A benne rejlő lehetőségeket a kerületi önkormányzat végre felismerte, és a terület további csonkítása helyett ma már támogatja a gyűjtemény fennmaradását.

Márk Gergely a kiállítások szervezése, a rózsakert irányítása mellett igen komoly nemesítői munkát is végzett, amely nyugdíjazása után is töretlenül folytatódott, mivel a fajtagyűjtemény egy részét és a nemesítési alapanyagokat Törökbálintra, saját területére mentette át.

Márk Gergely nemesítői munkásságát fémjelzi a több mint 600 törzskönyvezett fajta. Az első, államilag elismert fajtája 1967-ben a ’Budatétény' volt. Nyugdíjba vonulásáig 125 fajtát állított elő, amelyek közül 22 részesült állami elismerésben. Nyugdíjazása óta 463 fajtát nemesített, és ebből 164 kapott állami elismerést. Ezen kívül több mint 100 fajtajelöltje van megfigyelés alatt. Fajtáit a Trianonban elszakított és a jelenlegi Magyarország városairól, földrajzi helyekről, történelmi személyiségekről, a magyar szentekről és híres emberekről nevezte el. Feleségének, aki minden tekintetben segítette a munkáját, a 'Mami' nevű fajtát nemesítette.
Fajtáival nemzetközi kiállításokon is részt vett. A közelmúltban érte el legnagyobb szakmai sikerét Rómában, a kereszténység fennállásának 2000. évfordulója alkalmából megrendezett versenyen. Az 'Árpádházi Szent Erzsébet emléke' rózsája a „Futó és parkrózsa” kategóriában aranyérmet nyert. 2005-ben a 'Lippay János emléke' nevű floribunda rózsája ugyancsak Rómában bronzérmes lett. 2007-ben a németországi Gerában megrendezett „Buga 2007” kiállítás alkalmával a 'Kodály Zoltán emléke' és a 'Lippay János emléke' bronz-, míg a 'Fáy Aladár emléke' parkrózsa ezüstérmet kapott. Márk Gergely rózsáit Kecskeméten állandó, szabadtéri, élő gyűjteményes kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők, amelyet a 2007-es jubileumi Szent Erzsébet évben nyitottak meg „Szent Erzsébet rózsakertje” névvel.